A Salamon-szigetek részét képező Marovo a világ legnagyobb sós vizű lagúnájaként ismert. A partjain lévő mangroveerdők és korallzátonyok rengeteg állat-és növényfajnak adnak otthont, a biológiai sokféleség errefelé nagyon magas. A sok sziget közül csupán néhány lakott, ez a kevés ember pedig a marovo nyelvet beszéli. Önellátó életmódot folytatnak, halásznak és vadásznak, növényeket termesztenek. Házaik jellegzetes módon az árapály váltakozásaihoz igazodnak, ezért cölöpökkel rögzítik  a talajhoz. A marovo-k képzett művészek hírében állnak, az általuk készített értéktárgyak messze földön híresek, főleg az ébenfából készült faragványaik. Megtanultak együttélni a természettel, megőrizték hagyományos életmódjukat, régi legendáikat, valamint kézműves tudásukat. A Marovo-lagúna a búvárok kedvelt célpontja is egyben, a bolygó minden részéről érkeznek erre látogatók.

Marovo híres élénk színű korallzátonyairól, amelyekben hemzsegnek a tengeri élőlények. A tengervíz még napjainkban is viszonylag tiszta, ez pedig kedvez a korallok fejlődésének. A Bismarck- és Salamon-tenger ökorégió részeként a szigetek és a tenger mélye egyaránt nagyon sok csak itt élő fajnak adnak otthont, melyek többsége szerepel a veszélyeztetett fajok listáján. A lagúnát északról és keletről gátszigetek láncai határolják, amelyek zátonyokból alakultak ki. Délen és nyugaton három nagy vulkáni sziget (Gatokae, Vangunu és Új-Georgia) szegélyezi több száz kisebb zátony kíséretében. A Salamon-szigeteken, beleértve a Marovo-lagúnát is, a koralldiverzitás az egyik legmagasabb a világon, csak az indonéziai Raja Ampat-hoz hasonlítható. 

A leghíresebb mondabeli alak a Marovo-t övező szigeteken talán Tiola, aki Kolombangara-ról származott. Öt testvére volt, és mindannyian egy hüvely alakú barlangban születtek. A barlang bejáratánál pénisz alakú szikla állt, amely még most is  ott van a helyén és a turisták által gyakran látogatott hely. Fontos megjegyezni, hogy az összes testvér felnőttként jött ki a barlangból, nem pedig babaként. Mindannyian, Tiola-t is beleértve különleges képességekkel rendelkeztek: Veonona jó főnök volt, Heleveni ismerte a szertartások erejét, Serekateu okos volt, Nakovalaka pedig mágikus erővel rendelkezett. Kezdetben a testvérek egyenlő hatalommal és tekintéllyel rendelkeztek. Aztán eljött az idő, amikor Heleveni azt mondta: -Szeretnék valami maradandót alkotni! Az jutott eszébe, hogy kijelöl egy áldozatokhoz szükséges helyet, ahová minden nap el fognak menni. Miután a denevér fejét a szentélyre helyezték, megpróbáltak erőt meríteni belőle, de nem történt semmi, ezért kidobták. Próbálkoztak az oposszum fejével is, de ekkor sem történt semmi. Ezt látva Heleveni úgy döntött, hogy megváltoztatja az áldozatokhoz szükséges helyszínt, Veonona pedig azt javasolta, hogy faragjanak egy emberi fejet, és tegyék rá azt. Még mindig nem történt semmi. Heleveni gonoszsága kkor mutatkozott meg először, amikor azzal állt elő, hogy Veonona feje lenne az ideális áldozat a szentélyen. Magához hívta Tiola-t, majd azt mondta neki, hogy menjen Bugotu-ba, hogy ott sötétedés után szentjánosbogarakat és varázsszereket gyűjtsön. Így is lett. Tiola sikeresen elhajózótt Bugotu-ba, ahol találkozott Kuresu-val, a remeterákkal. Ez a rák korábban elsülyesztette a kenuját, ezért Tiola nagyon haragudott rá. Amikor meglátta, felkergette egy domb tetejére, de Kuresu eltűnt a föld alatt, beásta magát az iszapba.  Tiola azon a helyen elkezdett ásni és ásni, egészen addig, amíg el nem érte a Föld középpontját. Itt nagy szél támadt, amely a lyukból egészen az égig röpítette őt. Nusa Roviana szigetének szentélye mellett ért földet végül. Az emberek nagyon megijedtek, amikor meglátták az égből érkező embert, akiről azt hitték, hogy földönkívüli. Tiola miután elmondta ki ő és mit akar, meglepetten tapasztalta, hogy ezen a szigeten az emberek a földre építették házaikat, nem pedig cölöpökre. Építettek egy kőemelvényt is két oszloppal, szarufákkal. Mivel tetszett neki a hely, úgy döntött, hogy itt fog letelepedni és asszonyt is szerez magának. A szigeten lakosai azonban nem akarták, hogy Tiola náluk maradjon, mert nem tisztelte szent helyeiket. Tiola ennek ellenére nem adta fel, ezért megpróbált mindenkinek a kedvében járni, hogy megváltoztassa a véleményüket. Először is megtanította az embereket házat építeni. -Látjátok a testem alakját? Ilyen formában érdemes felépíteni a házat, négy oszloppal és szarufákkal. Olyan kenu építésére is megtanította őket, amely nem esett szét első használat után. Mivel Nusa Roviana lakói gyökerekkel kötötték össze a kenu fadeszkáit, az nem sokáig bírta a terhelést. Tiola azt tanácsolta nekik, hogy tegyenek alá langono-t (rönkfa). – Mit tegyünk a csónakba? – kérdezték tőle végül. - Faragjátok  ki a szobromat, elvégre én tanítottalak meg titeket sok mindenre, többek között  a kenu megépítésére is.  Az emberek tehát kifaragták Tiola fejét és kezét, amelyet a kenu elejére tettek, később pedig azt használták háborúk során. Tiola-nak feleséget is kerestek, Banara lányát. Immáron házason és a falu lakói által megbecsülve, Tiola új otthonra lelt. Csupán egy madár vált az ellenségévé, aki egyszer gúnyt űzött belőle. Amikor Tiola egy lapos sziklán ülve a péniszét nyaldosta, egy fán ülő buti (madár) meglátta. - Valaki ül a lapos sziklán, és a nemi szervét nyalja! –kiáltotta hangosan a madár úgy, hogy mindenki meghallotta. Tiola dühös lett, majd elkezdte üldözni a madarat, de az így sem hagyta abba az éneklést. Azóta a buti rossz hírek hozója, amely akkor szólal meg, ha valaki meg fog halni. Húsa ehetetlen, tojásai viszont ínyenc falatnak számítanak a marovo nép körében. Tiola ezen a szigeten, Roviana-n élte le hátralévő éveit, itt is halt meg, majd teste kővé változott. Roviana egyik legősibb istenévé vált az itteni mitológiában.

A történet azonban ezzel nem ért véget, mert nem beszéltünk még a további szereplők sorsáról. Kuresu, a remeterák megmenekülve Tiola bosszújától, végül a  tenger fenekén próbált elbújni előle. Itt egy nagy hal meglátta és lenyelte, Kuresu pedig egy ideig a hal gyomrában kényszerült lakni. Egy idő után azon tűnődött, hol lehet, ezért elkezdte rugdosni  a hal gyomrának falait, miután az kihányta őt. A tengerfenéken sétálva próbált kijutni a szárazföldre, de egy sina nevű, sekély vizekben élő hal ismét lenyelte. Amikor Kuresu meghallotta, hogy a hullámok megtörik a mangrovefákat, megcsiklandozta  a sina gyomrát, így a felszínre juthatott, egyenesen a mangrove gyökereire, miután a hal kihányta. Felmászott a mangrovefák közé, amelyek Vaghena szigetén nőttek. Mint kiderült, az emberek ott nem Kuresu-nak hívták a rákokat, hanem Kerambi-nak.

Mivel már több mint nyolc nap eltelt azóta, hogy Tiola elhagyta a szigetet, hogy varázsszereket találjon, Heleveni elkezdte keresni őt. A parton megtalálta hajójának darabjait, így jogosan hitte azt, hogy testvére a tengerbe veszett. Veonona közben megtudta, hogy meg akarják ölni. Azt mondta feleségének és gyerekeinek, hogy készüljenek fel a szökésre. Éjfélkor bepakoltak mindent egy kenuba, de azt nem tudták, hogy Heleveni észrevette őket. A gonosz testvér megbújt a kosarak alatt a kenu aljában, az érett banánok között. Kezdetben jól működött az álca, de reggel Veonona felfedezte őt, mert a banán elkezdett fogyni, mivel Heleveni szinte az összeset megette. Veonona meglepődött a potyautas láttán, de azt is tudta róla, hogy el akarja veszejteni őt. Cselhez kellett folyamodnia: elővette a kését, felnyitott vele egy bételdiót, annak héját pedig mind a tengerbe dobta.  Szándékosan a kést is a vízbe ejtette. - Hozd vissza kérlek, mert ez volt az egyetlen késem. Te jobb úszó vagy nálam. Heleveni beleegyezett ebbe, mert közben arra gondolt, hogy a kés később jól jönne neki is, meg tudná azzal gyilkolni a testvérét. Amint a vízbe ugrott, Veonona és családja eleveztek messzire. A gonosz testvér zátonnyá változott, amely Vaghena szigete mellett fekszik napjainkban. Veonona végül Malaita-ban kötött ki családjával együtt. A sziget lakói szívesen fogadták őket, még lányaikat is hozzáadták a fiaihoz.