Az élettevékenységet korlátozó fő tényező az energiaforrások hiánya. A napfény soha nem hatol be a tóba, ami azt eredményezi, hogy nem alakulhat ki ökoszisztéma, ahol a tápláléklánc elején fotoszintetikus organizmusok találhatóak. A tó vizében szinte alig van szerves anyag, legalábbis az elemzési eredmények alapján. A  legközelebbi kutatóállomás az orosz Vosztok, amelyről a tavat is elnevezték,  a Déli-sarktól nem messze . Ebből kifolyólag 2015-ig a tó körüli kutatásokat főleg orosz tudósok végezték. A több mint négyszáz eddig felfedezett jégpáncél alatti tó közül az Antarktiszon a Vostok a legnagyobb. 1994-ben fedezték fel,  az első vízmintákat  pedig 2012-ben vették belőle. Az orosz kutatók kutat fúrtak a jég alá környezetbarát technológiák felhasználásával, hogy mintákat vehessenek a vízből. Ezt követően azonnal megkezdődtek a mikrobiológiai vizsgálatok. A tudósok erőfeszítéseinek döntő része a szennyeződések (mikroorganizmusok és azok DNS-e) kiszűrésére irányult. Az első baktérium fajta teljesen ismeretlen volt a tudomány számára, mert DNS-e az ismert szekvenciáknak csak 86%-ával egyezett meg.  Ezért többen úgy vélték, hogy nem zárható ki az idegen faj hipotézise sem, amely az Antarktiszon talált menedékre. A másodikról, a Herminiimonas glaciei-hez kapcsolódó baktériumról kiderült, hogy a tudósok többé-kevésbé ismerték a grönlandi gleccserekben. A 2018-as minták vizsgálata során a tudósok immáron modernebb technikák segítségével felfedezték a Keleti-tó harmadik lehetséges lakóját, amely szintén baktérium volt. Azonban még mindig több kérdés van ezzel a baktériummal kapcsolatban is, mint válasz. A bacilusok heterotróf szervezetek, vagyis szerves anyagokkal táplálkoznak, ezekből viszont alig van a Vostok-tóban. Azonban lehetséges, hogy a mélyben létezik tápanyagban gazdagabb terület és az ottani élet változatosabb, mint azt gondolnánk. Egyelőre, amíg nem tudunk többet, a többsejtű élőlények tekintetében meggyőzőbbnek tűnik azoknak a tudósoknak az álláspontja, akik ezt a lehetőséget  kategorikusan elutasítják a tóban uralkodó mintegy négyszáz atmoszféra nyomásra és a fény teljes hiányára hivatkozva. A négyezer méteres mélységből vett vízmintákban a baktériumok mellett aranyat és a tudomány számára ismeretlen aranypikkelyű hal nyomait is felfedezték. A víz spektrális elemzése kimutatta, hogy csaknem 80%-ban aranyból áll, de szabad szemmel nem látható ionok formájában.

A  tudósok másik meglepő felfedezése a tó egyik partja közelében lévő mágneses anomáliára vonatkozik: a mágnestű itt nem észak-déli irányt mutat, hanem szüntelenül forog. A terület fölött tilos átrepülni, mert minden gép meghibásodna és lezuhanna. Két ausztrál női kutató  furcsa jelenségnek voltak szemtanúi: azt állították, hogy amerikai katonák erőszakkal vitték el őket, mert rosszkor és rossz helyen voltak. A következő rejtély az elektromágneses hullámokhoz kapcsolódik, amelyeknek forrása maga a tó. A műholdakon elhelyezett berendezésekkel végzett mérések azt mutatták, hogy a hullámok forrása, amely egyfajta rádiós jeladó, a jég alatt található, és nem a föld alatt.  Ez az ismeretlen forrás hoz létre anomáliát a környéken és az Antarktisz más részein.  A földönkívülieket kutató tudósok azt állítják, hogy a tó fenekén van egy teleportál, amely energiakaput hoz létre a párhuzamos világokhoz. Ez magyarázhatja azt a tényt vagy feltételezést, hogy a földönkívüliek és járműveik gyakran megjelennek az Antarktiszon található Vosztok-tó környékén.