Az észak-chilei Atacama-sivatag  a bolygó legszárazabb nem sarki sivataga. Az átlagos csapadékmennyiség évente körülbelül tizenöt milliméter, bár egyes helyeken csak egy. Nyugaton a Csendes-óceán, keleten az Andok határolja. Atacama-t egyben a bolygó legnagyobb ködsivatagának is nevezik, ahol hűvös sivatagi éghajlat uralkodik, hasonlóan a Mars bolygó felszínéhez. Annyira száraz, hogy a legtöbb hatezer méternél magasabb hegyen nem képződtek gleccserek, csak a legmagasabb csúcsokon uralkodik örök hó. A geológiai kutatások és feltárt fosszíliák arra következtetnek, hogy ez lehet a legrégibb sivatag a Földön. A szélsőséges éghajlat korlátozza a vadon élő állatok számát is. A sivatag egyes részei annyira szárazak, hogy egyetlen növényi vagy állati életforma sem maradhat fenn.  Ahol viszonylag kedvezőbbek az életfeltételek, néhány sivatagi állat és növény alkalmazkodni tudott a körülményekhez. A szöcskék a kavicsok színét és alakját veszik fel rejtőzködés céljából, hogy elkerüljék a skorpiókat. Sivatagi darazsak és pillangók is felbukkannak néha a csapadékosabb napokon. Az óceán felől érkező köd elegendő nedvességet biztosít szezonális növények fennmaradására. Ilyen például a chañar, amely gyógyhatásairól ismert. A fa gyümölcséből mézet készítenek, amely torokfájás és köhögés ellen hatásos. Ami a cserjéket illeti, érdemes megemlíteni a Rica Rica-t, mint endemikus fajtát. Aromás, zöldessárga levelei az egész növényt beborítják, akár egy méter magasra is megnőhet. Egy másik közismert cserje a Pingo Pingo, melynek eveleit és ágait a népi gyógyászat többféleképpen alkalmazzák: húgyúti fertőzések kezelésére, megfázás gyógyítására, gyomorfájdalmak csillapítására. Ezenkívül a chilei tudósok által végzett kutatások szerint a Pingo Pingo nagyon hatékonyan kezeli és gyógyítja a rákos elváltozásokat. 

Camina város közelében, az Atacama-sivatagon belül található a híres Vörös lagúna. Nem messze innen egy sárga és zöld színű lagúna is van. Az ajmarák legendáiban a Vörös lagúna egykor az ördögé volt, színe pedig arra figyelmeztette az embereket, hogy maradjanak távol tőle. Azon kevesek, akik ittak a vizéből, azonnal meghaltak. Minél több ember lelkét szerezte meg ezen módon az ördög, annál vörösebb lett a lagúna színe. Egy másik legenda szerint három szüzet áldoztak fel itt az isteneknek. Mindegyik más-más színű könnyet hullatott, ami három különböző színű tó kialakulását eredményezte. Továbbra sem tudjuk biztosan, hogy mi okozza  a különös színárnyalatokat, talán az algák vagy az üledékes kőzetek lehetnek a felelősek ezért. Mindenesetre azok, akik erre járna,k nagyon furcsa fényképeket készítettek a tájról, amely minden nap más-más arcát mutatja. Az Atacama-sivatagon belül -habár senki nem gondolná- rengeteg más furcsa és változatos természeti képződmény rejtőzik. A Hold völgye nevű táj tényleg a Hold felszíni formáira emlékeztető környezet. Szokatlan sziklaképződmények, homokdűnék és kráterek találhatóak itt, valamint sólerakódosok is, melyek olyan képet formáznak, mintha hó borítaná a tájat. A naplementék nagyon látványosak, ekkor rózsaszín és narancssárga árnyalatúvá változnak a hegyek.  Baltinache rejtett lagúnái például oázisoknak tűnnek a hófehér só között. Akárcsak a Holt-tengernél a világ másik felén, itt sem süllyedhet el senki a sós lagúnák vizében. 

Az Atacama-sivatagban több mint ötezer ősi geoglifa található, melyeket ismeretlen művészek rajzoltak a sivatagi dűnékbe, hasonlóan a perui Nazca-vonalakhoz.  Az Atacama geoglifák némelyike 1200 éves is lehet, i. e. 800-ban keletkeztek A legnagyobbat közülük az Óriás névvel illették, amely egy közel négyszáz méter magas figura. A tudósok úgy vélik, hogy az Atacama óriás valószínűleg csillagászati ​​célból készülhetett, mivel az alak fején lévő vonalak előrejelzik a Hold mozgását és az évszakokat. Olyan feltételezések is születtek már, hogy annak az idegennek az ábrázolása lehet, aki létrehozta valamikor. Chilének ezen a részén találtak olyan múmiákat, amelyek régebbiek az egyiptomiaknál is -egyelőre azt sem tudni róluk, emberek voltak egyáltalán vagy pedig földönkívüliek. A sivatagon áthaladó emberek néha egy hat méter magas, éles fogakkal rendelkező kétlábú szörnyet láttak. 2004-ben egy spanyol család több tagja elmondásuk szerint összesen négy kutyaarcú, kenguruszerű állattal találkozott, amelyek körülvették az autójukat. Ugyanebben az évben mások is látták ezeket a dinoszaurusz formájú szörnyeket, melyeket először az 1980-as években figyeltek meg. Mivel már nagyon sokan látték különböző időközönként egészen napjainkig, elképzelhető az is, hogy egy kihalt dinoszaurusz maradhatott életben az Atacama-sivatag lakatlan területein.

Abban az időben, amikor az inkák kiterjesztették birodalmukat Chile északi és középső részére, a legendák szerint a Licancabur vulkán szelleme életre kelt és megpróbált bosszút állni a hódítókon. Az Isten megnyugtatására az őslakosok kőrakásokat építettek, hogy felmásszanak a vulkán hatezer méter magas csúcsára. Hogy jobban megértsük az összefüggéseket, tudnunk kell, hogy Atacama őslakói szerint a vulkánok élőlények,  ősi harcosok voltak egykor, a dombok pedig azok leányai. Legidősebb közülük Lascar volt, az Andok legaktívabb vulkánja. Fiai, Licancabur és Juriques erejükről és bátorságukról váltak híressé. A bajok akkor kezdődtek el, amikor mindkét testvér beleszeretett a Quimal nevű szomszédjába, a sivatag legszebb leányzójába.  Quimal Licancabur-t választotta,  melynek okán Juriques féltékeny lett és szembeszállt testvérével. A csatát Licancabur nyerte meg, mert sikerült lefejeznie a testvérét. Azóta Juriques-t Descabezado-nak (a lefejezettnek) hívják. Lascar büntetésből száműzte Quimal-t, napjainkban pedig egy sótenger választja el a két szerelmest. Quimal és Licancabur azonban nem adta fel,  idővel megtalálták annak a módját, hogy újból találkozhassanak, ha csak rövid időre is. Minden év június huszonegyedikén hajnalban Licancabur árnyéka bejárja az egész völgyet, amíg el nem éri a Quimal csúcsát.

Quimal alakja más történetekben is gyakorta felbukkan, fontos szerephez jut a különböző törzsek mítoszaiban. Az atacama nép szerint az inka uralkodó, Atahualpa kincsének egy része a vulkán tavában van elrejtve. Amikor Francisco Pizarro spanyol hódító elfogta az uralkodót, alattvalóitól azt kérte, hogy Atahualpa szabadságáért cserébe nagy mennyiségű aranyat vigyenek neki. De amikor Pizarro megszerezte az aranyat Cuzco-ban, nem tartotta be ígéretét és megölte a királyt. Amikor az inkák megtudták ezt, elrejtették az összegyűjtött kincseket. Atacama-ban két aranyszobrot rejtettek el ismeretlen helyen, valamint hét ezüstből és hat aranyból készült lámát formázó tárgyat a Quimal- tó fenekébe dobtak. Sokan próbálták már megtalálni a kincset, de a váratlan balesetek mindig megakadályozták az expedíciók sikerét. Azt is mondják, hogy Quimal kincsei az év bizonyos napjain ragyogni kezdenek és felbukkan az elvarázsolt város.