A Tonga-árok jelenlegi ismereteink szerint a bolygó második legmélyebb pontja, de meglehet mélyebb a Mariana-ároknál is. Soha senki nem merült le a fenekére. A Föld leggyorsabb lemeztektonikai jelenségei ezen a helyen történnek, mivel a Csendes-óceáni lemez nyugat felé süllyed az árokban. Legmélyebb része a Horizon, amely  10 880 méterre nyúlik a tengerszint alá. Nevét arról a kutatóhajójáról kapta, amelynek legénysége 1952-ben felfedezte a Tonga/Kermadec- árkot. Mivel a vizsgálatokat eddig rendszertelenül végezték, az árok mélységének adatai eléggé változóak 10 800 és 10 880 méter között.  A feltárt legmélyebb medence a szondák mérései alapján 10 800 ± 200 méter mélységet adott.

Tonga szigetvilága elsősorban erős földrengéseiről vált ismertté. Legutóbb 2014-ben a Hunga-Tonga vulkán kitörése okozott nagy szenzációt, melynek hatására elszíneződött a Csendes-óceán vize Tonga közel száznyolcvan szigete között.  A szigetvilágot nem hiába nevezték régen Ugráló szigeteknek. A vulkánok egy mély szubdukciós (alémerülő) zónához kapcsolódnak, ahol a Föld köpenye felemészti az óceán kérgét. Az óceánkéreg mozgása a Tonga-árokban a bolygó legenergetikusabb szeizmikus zónája. Ezért annak érdekében, hogy a jövőben valamilyen fontos felfedezésre bukkanjunk, a megfelelő helyen kell lennünk a megfelelő időben. A tongaiak büszkék arra, hogy soha nem gyarmatosították őket. A gyéren lakott szigetek ugyanis nagyrészt vulkáni hamuból álló terméketlen talajjal rendelkeztek, ráadásul a földrengések szinte mindennaposak voltak errefelé. A tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a szigetkúpok a pusztulás zónái: olyanok, mint egy lefelé tartó mozgólépcső. 

A GEOS-3 műhold radarmagasságmérő adatainak felhasználásával sikerült azonosítani egy jellegzetes geoid anomáliát, amely a világ óceánjaiban található nagyobb mélytengeri árkok felett létezik. A geoid magassága növekszik, ahogy a tenger felől közelít az árok tengelyéhez. Az anomália alakja bizonyos esetekben homorú (Aleut-árok, Jáva- árok) vagy csaknem lineáris (Tonga-árok). Közvetlenül az árok tengelye fölött helyezkedik el a szűk minimumpont a geoidban. Az Aleut-árok fölött a geoid magasságának fokozatos csökkenése tapasztalható. A Jáva-árok szárazföldi irányában azonban a geoid továbbra is emelkedik.  A radaros magasságmérő és a tengeri graviméter mérések kombinációjával lehetővé vált a Tonga–Kermadec árok régiójában a kéreg és a felső köpeny sűrűségmodelljének megalkotása. Ebben a modellben az ároktól a szárazföld felé az óceán mélysége sekélyebb, mint az óceán medencéjében. Így ezeken a mélységeken az átlagos kéregsűrűség (beleértve a vízoszlopot is, mint a kéreg részét) magasabb, mint a Csendes-óceán délnyugati medencéjében. Az alábukó litoszféra hatása csak másodlagos jelentőségű a geoid anomália magyarázatában. Ezek az eredmények azoktól a feltételezésektől függenek, amelyek szerint a sűrűségváltozások csak a kéregben és a legfelső köpenyben fordulnak elő, és a sűrűségben nincs változás az ütközés során.

A hadal zóna, amely Hádész görög istenről kapta a nevét, körülbelül hatezer méter tengerszint alatti mélységtől az óceán legmélyebb területéig terjed, így magában foglalja a bolygó legkevésbé ismert környezeteit. Annak érdekében, hogy az itt élő állatok alkalmazkodni tudjanak ezekhez a szélsőséges környezetekhez, adaptív evolúción kellett keresztül menniük morfológiai és élettani formákban. A nagy nyomáshoz való alkalmazkodás érdekében  nagy mennyiségű kocsonyás szövet, vizes izmok, átlátszó bőr és pikkelyek, vékony és nem teljesen kifejlett csontok és nyitott koponya jellemzi őket. A nagyúszójú tintahalat (Magnapinna) nemrégiben filmezték le a Tonga-árokban. Ez az állat hosszú csápjairól ismert, amelyek testhosszának 90%-át is elérhetik. A rendkívül ritka fajtáról eddig mindössze húsz dokumentált eset létezik. A tudósok úgy vélik, hogy hosszú függelékeit használja a zsákmány befogására. Ez a mélytengeri lény rávilágít az óceáni élet titkaira és a mélytengeri kutatások fontosságára.

 Hunga Tonga és Hunga Ha'apai szigetén egykor két vulkán magasodott. Egy 2022-es kitörés azonban létrehozott egy harmadik szigetet, amely egyetlen szárazföldi tömbbé kötötte össze a szigeteket. Először a két lakatlan sziget lassan növekedni kezdett, ahogy a vulkáni kőzet és hamu darabjai új földet építettek fel. A vulkánkitörést követően napjainkban már csak két kis szikla látszik ki a hullámok alatt megbúvó tűzhányóból. A sziklák azonban bármikor újból a felszín fölé magasodhatnak bármelyik pillanatban. A kitörés szökőárt keltett életre. A hangrobbanás kétszer is körbejárta a bolygót. Hamu- és gázcsóvák kerültek a sztratoszférába, sőt az ionoszférába is körülbelül harminc-ötven kilométer magasságig. A legmeglepőbb az egészben az volt, hogy mindezeket egy órányi vulkáni tevékenység okozta. A szökőár általában hirtelen víz alatti mozgásból ered, mint például a földrengés során bekövetkező gyors talajmozgás. A Hunga Tonga kitörését követően azonban a Föld távoli részein, például az Atlanti-óceánon sokkal korábban jelentek meg a hullámok, mint az egy szökőárnál lenni szokott. Minél távolabb kerül a szökőár a kialakulásának helyétől, annál inkább alacsonyabbaknak kellene lenniük a hullámoknak -ez esetben viszont nem így volt. Habár a Hunga Tonga- Ha'apai már sokszor kitört a múltban, a tudósok csak napjainkban kezdik felismerni a jelentőségét. A többnyire víz alá merült vulkánt azonban nem könnyű tanulmányozni.A hullámok terjedésének és időzítésének modellezése, valamint a vulkán változásainak feltérképezése talán segíthet megmagyarázni, hogy mi okozhatta a nagy szökőárt. A víz alatti vulkánokról egyelőre nagyon keveset tudunk, mert többségüket teljesen ellepi az óceán.

1970-ben, miután az Apollo-13 visszatért a Földre, az űrhajósoknak egy végső korrekciót kellett végrehajtaniuk azért, hogy eloszlassák az Atomenergia Bizottság aggodalmait és sikeresen le tudjanak szállni. A holdmodulhoz egy radioizotópos generátort erősítették, amely négy kilogramm plutóniumot tartalmazott. A SNAP eszközök hosszan tartó energiát biztosítottak a Holdon hagyott tudományos eszközöknek, de az Apollo-13 soha nem érte el célját.  A plutóniumot tartalmazó üzemanyaghordó jelenleg a Tonga-árok mélyén van. A közeljövőben globális katasztrófa állhat be, ha a plutónium kiszabadul a tartályból.

 

További érdekességek a mélytengeri árkokról a Mariana-árokról szóló cikkben:

https://mythology.blog.hu/2023/03/03/mariana_-arok