A kőgolyók rejtélyei
Costa Rica titokzatos kőgömbjei néma tanúi egy letűnt korszaknak. Eddig még senkinek sem sikerült megfejtenie, hogyan keletkeztek. A rengeteg kutatás és tanulmányozás ellenére a kutatók még nem tárták fel a végleges magyarázatot. Néhány indián történet arról szól, hogy valamikor az istenek hozták létre a furcsa gömböket a hatalom és a bölcsesség szimbólumaként. Ennek jóvoltából mindegyik kőgömb misztikus tulajdonságokkal rendelkezik, ismeretlen jótékony energiákat rejtenek magukban. Elképzelhető, hogy a megalit építményekhez hasonlóan csillagászati szerepet szolgáltak: elhelyezkedésük igazodott a különböző égi eseményekhez és jelenségekhez, a napfordulókhoz vagy a napéjegyenlőségekhez. Mások inkább amellett érvelnek, hogy temetkezési és kultikus helyek emlékei.
A többi megalittal ellentétben ezek a nagyon sima felületű sziklagömbök nem egy bizonyos helyen, hanem az egész országban megtalálhatóak. A Diquís-delta környékén fordulnak elő a legnagyobb koncentrációban, napjainkig több mint háromszázat fedeztek fel. Palmar Sur, a Finca 6 és a Kristály-sziget eldugott zugaiban szintén nagyon sok kőgömbre bukkantak. Legelőször 1939-ben váltak ismertté, amikor az esőerdő irtása során banánültetvényeket akartak létrehozni. Mivel a munkások sok történetet hallottak az elveszett aranyról, lyukakat fúrtak a gömbökbe, sőt dinamittal is megpróbálták felrobbantani azokat. Rengeteg megsemmisült már azelőtt, hogy a szakértők megvizsgálhatták volna. A kitartó intézkedéseknek hála sok dinamittal felrobbantott gömböt újra összeraktak, majd a fővárosi nemzeti múzeumban állították ki. Napjainkban Diquís a világörökség részét képezi.
Mindegyik sziklagömb feltűnően szimmetrikus és sima, anyaguk kemény diorit vagy gabbro. Egyelőre még azt sem lehet tudni, hogy természetes vagy mesterséges eredetűek. Méretük, tömegük és precíz kivitelezésük okán sokan úgy gondolják, hogy az őslakosok képtelenek lettek volna létrehozni ilyen alkotásokat, amelyek közül sok húsz tonnát is nyom. A cabecares és más Costa Rica-ban őshonos népek mitológiájában találhatunk utalásokat a kövek eredetére vonatkozóan. Régen errefelé hittek abban, hogy léteztek olyan emberek, akik képesek voltak valamilyen szerrel meglágyítani a sziklákat és formázni azokat. A csodaszer és annak receptje megsemmisült. Más történetekben a gömböket Tara vagy Tlatchque, a mennydörgés istene ágyúgolyóként használta a Serkes ellen vívott háborúban, aki a hurrikánok istene volt. Szintén túlvilági lényhez, egy boszorkányhoz fűződik a másik legenda is, amely rávilágít Costa Rica kőgömbjeinek eredetére. A Zárate nevű boszorkánytól, aki haját két copfban hordta és mindig mezítláb járt fekete ruhákban, nagyon féltek az emberek. Gyakran dohányzott, ezért a parasztoktól szívesen elfogadott egy-egy jó minőségű szivart. Aserri barlangjában élt, ahol rengeteg kincset tárolt, köztük Escazu kövét is. Állítólag a zöldségeket arannyá tudta változtatni, az embereket állatokká, beszélni tudott a halottakkal és megsemmisítette más boszorkányok átkait. Egy napon beleszeretett a város spanyol kormányzójába, de az elutasította őt. Zárate dühében az egész várost kővé változtatta, lakóit pedig állatokká.
Megfogalmazódtak már olyan elméletek is, hogy mindegyik szikladarab Atlantisz elveszett civilizációjának a maradványai, vagy pedig földönkívüliek hagyták hátra. Az Oroszországhoz tartozó távoli Ferenc József-szigeteken szinte ugyanilyen kőgömbök borítják a Champ-sziget lakatlan tájait, ahol soha nem éltek emberek. Talán egyfajta erőtér szerepük lehet, ahol az energiát mentális úton lehet hasznosítani, miután az egyén átkerül egy másik világba. A fejlett technológiák, köztük a LiDAR szkennelés és a digitális térképezés új perspektívákat és adatvezérelt elemzéseket kínálnak, megvilágítva Costa Rica múltjának tartós rejtélyeit.